Április 28. Hajnali 5.30. Indul a busz Budapestre. Cél a Hajógyári-sziget. Már készülnek a bogarak a métabajnokságra. Sorrendben a 15. lesz. Van, akinek az első, van akinek a sokadik. (Nekem, ha jól számolom a 12.) Izgalmak. Vajon hány csapat lesz? Lesz-e helyezés? Az idő biztosan szép lesz. 9.15: megérkezés, regisztráció. Ismerős arcok. Kedvesek és mosolygósak. Egy kevésbé jó hír: idén kevés csapat nevezett. Mi, nyíregyháziak persze ismét kitettünk magunkért: 5 csapatunk száll harcba. Megnyitó. A szabályok megerősítése és fair play, fair play, meg hogy a bíró szava az utolsó. És végre játék! Győzelmek, vereségek. Meleg. Izzadás. No és játék ezerrel: vetődések, ütések, elkapások, futások, métakörök. A játék öröme. A métázás, az együttlét, a nemes versengés öröme. Majd sérülések: Ákos térde nem bírja a terhelést. Árpád Kórház: ügyelet hosszú várakozással. De hazajöhet velünk. Addig még játék. És Árpi térde is feladja a szolgálatot, de ez nem komoly. Én is beszállok és futok, ahogy bírok. Egyre nehezebb. De ez a méta. Majd vége... Kezdődik a mise. A Jóisten arca ragyog le ránk és mi éneklünk neki. Eredményhirdetés. Ma is lettek bajnokaink! Lesz újra pólónk a Métacsapat győztes tagja felirattal! És vannak 2. és 3. helyeink. Hát igen, a nyíregyháziak már csak ilyenek... Hazaút. Megérdemelt mekizés. Senki sem fáradt? Hangos a busz a gyerekzsivajtól. De hát métabajnokság volt!!! Megérkezés. A szülők megkönnyebbülnek. (Majdnem) mindenki épségben hazatért. Persze sajognak a végtagok, de jó volt! Köszönjük szentjánosbogarak! És köszönöm nyíregyházi cserkészek!
(IG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése